A poliimidek két típusba sorolhatók: kondenzációs polimerizáció és addíciós polimerizáció.
Kondenzációs poliimidek
A kondenzációs -típusú aromás poliimideket aromás diaminok és aromás dianhidridek, aromás tetrakarbonsavak vagy aromás tetrakarbonsav-dialkil-észterek reagáltatásával állítják elő. A kondenzációs - típusú poliimidek hátránya, hogy a szintézisreakciót magas -forráspontú- proton- érzékeny oldószerekben, például dimetil-formamidban és N-metil-pirrolidonban hajtják végre. A poliimid kompozitokat jellemzően prepreg öntési eljárásokkal állítják elő. Ezeket a magas-forráspontú-protonokra érzékeny oldószereket nehéz teljesen elpárologtatni az előkészítés során. Ezenkívül a poliaminsav ciklizálása (imidizálása) során illékony anyagok szabadulnak fel, ami könnyen pórusokat képez a kompozit anyagban, ami megnehezíti a jó -minőségű, pórusmentes{14}} kompozitok előállítását. Ezért a poliimideket ritkán használják kompozit anyagok alapanyagaként, és főként poliimid filmek és bevonatok gyártására használják.
Poliimidek hozzáadása
A kondenzációs poliimideknek a fent említett hátrányai vannak. E hátrányok kiküszöbölésére addíciós poliimideket fejlesztettek ki. Jelenleg a legszélesebb körben használt polibiszmaleimid és norbornén-végződésű poliimidek. Ezek a gyanták általában kis molekulatömegű poliimidek telítetlen végcsoportokkal, és az alkalmazás során a telítetlen végcsoportokon keresztül polimerizálódnak.
① Polibiszmaleimid
A polibiszmaleimid maleinsavanhidrid és aromás diamin kondenzációs polimerizációjával képződik. A poliimidekkel összehasonlítva a teljesítménye hasonló, de a szintézis folyamata egyszerűbb, az utófeldolgozás-könnyebb és a költségek is alacsonyabbak, ami kényelmessé teszi a különféle kompozit anyagok gyártását. A kikeményedett termék azonban viszonylag törékeny.
② Norbornén-végződésű poliimid gyanták: ezek közül a legfontosabb a NASA Alves Research Center által kifejlesztett PMR (monomer reaktánsok in situ polimerizálására) típusa. Az RMR- típusú poliimid gyantákat úgy állítják elő, hogy monomereket, például aromás tetrakarbonsavak dialkil-észtereit, aromás diaminokat és 5-norbornén-2,3-dikarbonsavak monoalkil-észtereit alkoholban (pl. metanolban vagy etanolban) oldják, így a rostok közvetlenül impregnálható oldatát képezik.
